Ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat..

Amikor 2006-ban megvettük a házunkat a hozzátartozó 3400 m²es telekkel, fogalmunk sem volt mit fogunk kezdeni egy ekkora területtel.

Panelházban laktunk, ahol egy saját kert lehetősége igen merész álomnak tűnt akkoriban. Aztán egyszer csak itt voltunk és az addigi panelkertész életem, ami újságok rojtosra lapozgatásából és növénylisták írogatásából állt, hirtelen valósággá vált. Olyan lettem, mint Gombóc Artúr, csak én nem a csokiból akartam az összeset!

Fogalmam sem volt hova ültessem őket, de majdcsak találok nekik helyet; gondoltam. Később mániámmá vált, hogy nem szeretnék tucat növényeket, így olyanokat kerestem, amiket nem árultak minden kertészetben. Ez az „őrületem” a mai napig megmaradt.

A kert bővült, a virágok növekedtek és én még mindig a régi munkahelyemen dolgoztam. Csak hétvégén volt időm a „drágaságaimmal” foglalkozni és tudtam, hogy ez így nem lesz sokáig tartható, hiszen a hobbim egyre több időt és munkát követelt magának. El kellett döntenem mit akarok. Két év vívódás után a virágok győztek és virágfarmer lettem. A havi fix jövedelem egy pillanat alatt eltűnt és egy reményteli várakozás lépett a helyébe, de soha egy pillanatig sem bántam meg döntésemet.

57 évesen új életet kezdtem. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mindennek oka és ideje van. Azóta sok gazdálkodót követek a világ minden táján, akiktől rengeteget tanulok. Mivel a kreativitás fontos része az életemnek, elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot, hogy a magam által termelt virágokból alkotni is tudjak. Az út, amin elindultam nem könnyű, sokszor abszolút komfortzóna elhagyással jár, fárasztó, piszokkal teli, de számomra a legszebb munka a világon!